Jogsi - belefáradtam, mit tehetnék?

Sziasztok! Szeretném megosztani a történetemet, és kérni a véleményeteket, hátha tudtok segíteni.

Megpróbálom röviden összefoglalni:

Idén kezdtem el jogosítványt szerezni Debrecenben, olyan iskolában, amit ismerős ajánlott. Nem néztem statisztikákat vagy egyéb infókat, csak belevágtam. Az órák eleinte egész jól mentek, sőt, kimondottan jól. Már az elején mondták, hogy Debrecenben átlagosan 40-50 óra szükséges az első vizsga előtt. Gondoltam, nem gond, legalább alaposan felkészülök.

Az első vizsgám előtt nagyon izgultam, és meg is buktam – jogosan. Vettem pár plusz órát, majd újra elmentem vizsgázni, de ekkor azért buktam meg, mert a vizsgabiztos szerint nem voltam elég magabiztos egy szituációban. Utólag kiderült, hogy a KRESZ alapján helyesen cselekedtem, de ettől függetlenül megbuktam. Ez már kicsit megviselt, de nem adtam fel. Vettem újabb órákat, ismét próbálkoztam, és megint megbuktam. Hibát, hibapontot nem kaptam – egyből bukás volt. Az oktatóm szerint az oka mindig ugyanaz: nem voltam elég határozott. Számomra ez elég elkeserítő volt, mert olyan hibák miatt buktam, amikért alapvető esetben hibapont járna. Egy vizsgabiztos még azt is mondta, hogy ne aggódjak, itt Debrecenben teljesen átlagos, ha valaki 4-5 vizsgán bukik, és a PÁV-tól se tartsak, az csak egy sima beszélgetés. Hát jó...

Mostanra már négyszer buktam meg a forgalmi vizsgán. Közben a vezetési órákon már régóta semmi problémám nincs, csak néha 1-2 apróbb hiba csúszik be. Az oktatóm is azt mondja, hogy simán le tudnék vizsgázni, nem érti, miért nem sikerül. Már egy ideje csak azért veszek órát "hogy vegyek órát" és hátha segít, de a legtöbb alkalommal úgy jövök el az óráról hogy semmi újat nem tanultam, nem mondott semmi újat és csak ugyanazokat a köröket futom.

Ekkor kezdtem el kicsit jobban utána járni a dolgoknak. Megnéztem az autósuli statisztikáit: 20-30% körüli vizsga sikerességi arányuk van, abban a negyedévben is, amikor én nem is vizsgáztam. Emellett rájöttem, hogy talán nem a legjobb módszer, ha az oktatóm síri csendben ül az órákon, közben telefonozik, és csak azt mondja meg, merre menjek. Bár így is meg tudom oldani természetesen, úgy érzem, nem ez a leghatékonyabb módja a tanulásnak. Beszélgettem másokkal is, és kiderült, hogy a legtöbb diákjuk 70-90 órát vezet, és legalább 3-4 alkalommal megbukik. Egy ismerős most volt PÁV-on náluk, és hatodjára sikerült letennie a vizsgát.

Összességében úgy érzem, hogy belefáradtam az egész folyamatba. A KRESZ-vizsgám érvényessége még több mint egy évig megvan, tehát van időm próbálkozni, de mentálisan és anyagilag is kimerített az eddigi tapasztalat. Jelenleg 67 órát vezettem és négyszer buktam. Nagyon optimistán indultam neki még az elején, a KRESZ vizsgám elsőre meglett, 1 hibaponttal, azt hittem ez is gyerekjáték lesz...hát nem.

Két lehetőséget látok:

1.: Feladom, és majd újrakezdem, amikor mentálisan rendbe jöttem.

2.: Átjelentkezek egy másik iskolába, esetleg más városba, ahol jobb a sikerességi arány, és kisebb eséllyel érzem azt, hogy "szívatnak". Már találtam is egy ilyen sulit, de aggódom, hogy új helyen, új autóval mennyi órát kellene még vennem. Bár Debrecen után egy másik kisvárosban ahol 50+% sikerességi arányú suliba mennék, lehet hogy könnyedén menne a vizsga, lehet nem is feszülnék rá annyira mint már Debrecenben...nem tudom. A lényeg hogy nagyon bánom hogy nem váltottam korábban, már a 2-3. bukás után...de sajnos naív voltam és kitartottam, hátha. Tanuljatok ebből pls.

2 + 1.: Persze az is egy lehetőség, hogy maradok a jelenlegi oktatómnál, és megpróbálom ötödszörre is Debrecenben.

Szerintetek mit kellene tennem? Kezdek beleőrülni az egészbe, sokszor beárnyékolja a napjaimat, és mindig ott van a tudatalattimban. Egyszerűen csak túl akarok lenni rajta. Mikor hallok / olvasok olyan sztorikat hogy adtak egy 20-ast a vizsgabiztosnak és 10 perc alatt átmentek, miközben hibáztak végig a vizsgán én meg megbukok egy olyan dolog miatt ami nem is hiba DE NEM VOLTAM ELÉG MAGABIZTOS, teljesen lehangol és úgy érzem hogy csak abbahagynám az egészet...Köszönöm ha elolvastátok!