Apaság, kiégés

Sziasztok! Röviden a helyzetem: 30 éves apuka vagyok egy gyönyörű feleséggel, és egy másfél éves kislánnyal. Állandó home officeból dolgozom, szóval elég aktívam ki tudom venni a részem a gyereknevelés fáradalmaiból. Ha kell napözben is figyelek a tökmagra, altatom, fürdetem, kelek hozzá este, tényleg minden területen jelen vagyok. Sőt, jelenleg valamiért velem könnyebben alszik el, szóval ez a feladat többnyire rám marad. Nagyszülői segítségünk egyik oldalról van, de ott is még aktívan dolgoznak, szóval az is korlátozott. Feleségemnek van egy online munkája amivel ki tudja egészíteni a nem túl acélos GYED-et, szóval az ő ideje is elég keményen be van osztva. Most kezdtük a bölcsit, amihez én nagy reményeket fűztem, hátha sikerül egy kis lélegzetvételhez jutnunk, de egyelőre ez nem nagyon jön össze. Egyszerűen azt érzem, hogy én ezt nem bírom tovább csinálni. Küzdök az állandó kialvatlansággal, ami mellett párhuzamosam hányingerem van a rohadt unalmas, de amúgy időszakonként stresszes munkámtól. Mivel nagyon kevés szabadidőm van, a férfiasságomat minimálisan tudom megélni, vagy dolgozom, vagy gyerekkel vagyok. Ez nagyon frusztrál, mert mindig is egy életvidám ember voltam, de már nem egyszer megkaptam, hogy elég feszengős lett a személyiségem. Heti pár órám van sportolni, azt érzem jelenleg, hogy ez tartja csak bennem a lelket. Pár napja nagy valószínűséggel volt egy pánikrohamom, amit a korábban részletezett dolgok számlájára írok. Kiútnak a karrierváltást látom, nagyon szeretnék olyan munkát aminek van kézzelfogható eredménye, és jobban bele tudom tenni a kreativitásomat is. Erre vannak is tippjeim, hogy miket tudnék élvezni. Csak hát sajnos idő szűkében esélytelen bármilyen szakmát kitanulnom, majd utána a jelnlegi munkám mellett felépíteni egy vállalkozást erre. Egyébként jelenleg egy jól fizető, stabil munkám van, amit nem tudnék egyik napról a másikra eldobni, ezért a fokozatosság. Nagyon szívesen fogadok tippeket, trükköket, tanácsokat, amikkel szerintetek tudnék javítani a jelenlegi mentálhigéniés állapotomon. Ha esetleg vannak még itt Apukák, akik hasonló lelki problémákkal küzdöttek, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan küzdöttétek le ezeket. Bocs, ha picit csapongó voltam, de éjjel 1 órakor írom e sorokat 0 perc alvással, elég nagy kétségbeesések közepette. Igazából már most jobban érzem magam, hogy ki tudtam írni magamból.