Kétségbe vagyok esve

2 gyerekes anyuka vagyok, teljes kimerultseg hataran es talan depressziohoz kozeli allapotban. Azert csak talan, mert nem biztos, hogy felismernem, meg nem voltam. Csak nekem megy ilyen nehezen? Hatha itt kapok 1-2 pofont jo tanacskent, hogy masnak sem konnyebb, higgadjak le es embereljem meg magam. DE! Minden nap meg akarok bolondulni, nem birom az allando veszekedest, amit a gyerekek muvelnek egymas kozott, se ejszakam, se nappalom. Ejszaka meg mindig kell a kisebbik, 2-3 orakat tudok egyben aludni, nagyon kimerito. Nappal dolgozom teljes munkaidoben, hozom-viszem a gyerekeket, ellatom a haztartast, mindent en intezek. Nem vagyok egyedulallo, de a ferjemet nem tudom bevonni a hetkoznapokba, 2 munkahelye van, ritkan van itthon. Mostanaban megkerdojelezem az eletemet is, egyszeruen annyira elegem van, hogy neha azt erzem, ennek itt kell, hogy vege legyen! Mas hogy birja ezt? Mit csinal az, aki azt mondja, hogy nem faradt? Van javaslatotok? Segitseg!