Mindenhez negatív kommentárt fűző szűlők kezelése

Sziasztok, érdekelne ki hogyan kezeli ezeket a szitukat. 35 éves vagyok, férjnél vagyok, Budapesten élünk, szülők vidéken. Nagyon szeretem a szüleimet és hálás vagyok nekik mindenért, de egyszerűen az okoskodásuk miatt lassan már hazamenni sincs kedvem. Ha felhívnak szombat reggel 9kor és álmosan szólok bele, akkor úristen, hát te még aludtál? Ha felhívnak és úton vagyok, akkor istenem, hol járkálsz már megint? Ha nem telefonálok haza 1 hétig mondjuk, akkor megkapom hogy milyen nehezemre esik felhívni őket, az persze hogy ők nem keresnek teljesen oké. Ha külfödre utazok, akkor nem az van hogy jajj dejó, hanem úristen mindig csak a pénzt szórod, spóroljál már, mikor fejezem végre be az utazgatást. Reggelig tudnám sorolni, a lényeg hogy én mindent szarul csinálok. A történethez tartozik hogy van egy hugom, aki évek óta szingli így sokkal több időt tölt anyáékkal, közelebb is állnak egymáshoz és persze mindig a kisebb van valahogy védve meg jobban sajnálva. Normális állásom van, folyamatosan képzem magamat, de egyszerűen mindig azt érzem , hogy én vagyok a rosszabb, tök mindegy mit érek el. Már a férjem is megjegyezte nyáron, hogy mennyire látványosan őt támogatják jobban, bár biztos vagyok benne, hogy ez nem szándékos, de az hihetetlen hogy nem érzékelnek belőle semmit. Tesómnak ha nem jön valami össze senki nem mondja hogy hülye vagy, megvesznek neki mindent, elintézik, furikázzák A-B-be, támogatják éppen amit kell. Eddig azt hittem tudom kezelni, de idén karácsonykor már alig vártam hogy hazaérjünk a szülőktől. Ezekre a beszóláokra mindig próbálok normálisan válaszolni, akkor fejeket vágnak ha meg elszakad a cérna és idegesebben válaszolok, akkor megkapom hogy mert én idegbeteg vagyok, ugyhogy mostmár semmit nem szoktam mondani, csak csendben maradok, de belül rohadtul idregesít hogy nem lehet leszàllni rólam. Bárki bármi tipp hogyan lehet ezt elengedni?